Tedd fel a kezedet, mert mi mások vagyunk, au pair-ek vagyunk, majd mi játszunk veled ... ♡

Rájöttem arra, hogy miért is írta nagyon sok au pair lány/fiú a blogjában, hogy nem ér rá blogot írni. Én sem érek rá. Ne haragudjatok, néha-néha azért helyzet jelentek majd, de ne várjátok minden héten, vagy minden második héten egy új posztot. Igen, történnek új dolgok, de hétközben nincs időm rá, mert dolgozom, vagy este kipihenem a napi fáradalmakat. Hétvégéimet meg nem itthon töltöm. Amilyen blogokat olvastam azelőtt, hogy belevágtam ebbe én is, mindig úgy voltam vele, hogy de hát mi az, hogy nincs ideje valakinek leírni egy bejegyzést? Hát csak leírja, feltölti a képeket, aztán már kész is. Hát igen, csak éppen ez nem kevesebb, mint 1 óra - vagy, ha a kép keresés/feltöltés megviccel, akkor két óra is lehet belőle. Márpedig mínusz két óra egy délelőttből, vagy este... hát nagyon nagy kiesés. Otthonról viccesnek tűnhet, de tényleg így van. De mivel szeretem megosztani, hogy mi történik velem, mennyire boldog vagyok itt, ezért nem fogjátok megúszni beszámolók nélkül. :)
Jaj, mielőtt elfelejtem. Nagyon nagyon boldog lennék, ha kapnék levelet (olyan igazi, postán érkezőt :D ), ezért aki úgy érzi, hogy írna nekem, vagy ha valahova elutazik és onnan küldene nekem képeslapot, akkor szóljon és megadom a címem. Vagy, ha meglepni szeretne egy levéllel/képeslappal, akkor a szüleimtől/tesómtól/Adritól el tudja kérni a címemet. (Ki-kit ismer :D )

Szóval mi is történt azóta, hogy nem írtam, hol jártam, mit csináltam?

Legyőztem egy félelmemet. Illetve harcoltam vele. Sokan tudják a környezetemből, hogy félek a magasságtól. Viszont nagyon érdekelt az, hogy felmenjek a Tower Bridge-re. Mert oda fel lehet menni és végig sétálni a két oszlop közötti zárt részben. Hát megcsináltam. Gondolhatjátok sokan, hogy zárt részben nem nagy dolog. Na, de ott van egy üveg rész, ahol leláttam magam alá. Először alig mertem ráállni egy kép erejéig, a végére meg már ültem is rajta EGYEDÜL!

Virággal :)

Virág :)

Virág :)

Oda ni! Mit találtunk :) Egy kis hazai :)

Jujjj juujjjj!! :)

A bátor! :D

Aztán meg én fotóztam lefele. Persze, kamerán keresztül nem volt olyan vészes - nem tudom miért, ne kérdezzétek - , de ha anélkül néztem le, akkor szédülni kezdtem. Szóval nagyon büszke vagyok magamra. :)

A kilátás

A kilátás :)

Virággal ezután kifogtunk egy régi buszt és azon utaztunk. :) Már pontosan arra a napra nem emlékszem, de annyit nevettünk és olyanok történtek velük, hogy tényleg azt tudtunk mondani, hogy báááármi megtörténhet velünk. :) Sütött a nap, jó idő volt, szóval feldobta a kedvünket. De mindenkin észrevettük a pozitív látásmódot. S ez minek volt köszönhető? Hát a jó időnek :)

Brumm-brumm :)

Utána lévő héten érkeztek meg tesómék. Csütörtökön délben szállt le a gépük, este pedig már találkoztunk is. Igaz, csak rövid időre, de mégis! Aztán péntekre a cuki host szüleimtől day off-ot kaptam, szóval az egész napot együtt töltöttük. Szombat-vasárnap szintén, mivel hétvégén mindig szabad vagyok. Hétfőn délelőtt nem, mert ők is csavarogtak, én meg a dolgaimat intéztem. Viszont este egy pubba még beültünk. Kedden kicsit összekuszálódott a délelőtt, de azért egy picikét tudtam a hazaindulásuk előtt is találkozni velük. :) Szóval szuper jó volt, hogy itt voltak! Megmutathattam nekik a "kis Londonomat". :)

with the best sis-in-law ever :) ♡
'Tani' képe :)

♡ Boldogsááááág, itt a tesóóóóm :) ♡
Tani képe :)

Olyan kis cukikák :) Édikéim :) ♡
'Tani' képe :)

♡ Tesók Londonban :) Boldogság! Happiness! ♡
Tani képe :)

Ebédszünet :D Mosoooolyt! :) ♡

♡

♡

Azutáni hétvégén szombaton Nikivel nem akartunk a központba bemenni, mint kb minden hétvégén. A közelben voltunk Highgaten illetve Hampsteadben. Sétálgattunk, meg beleszerettünk a szebbnél szebb helyekbe. Megbeszéltük, hogy Highgate-be költözünk. Csudiszép hely. Egy dolog nem tetszett nekem benne. Nem egy szinten van minden, szóval vagy lejtőn lefele kell menned, vagy emelkedőn felfele. De amúgy gyönyörű! :)

Highgate-n :)

Szombaton is megjött a tavasz :) ♡

Vasárnap a kínai újévet ünnepelte a város, szóval mentünk a China Town-ba és mi is velük ünnepeltünk. :) Virág és Dominika volt velem, aztán Andi is csatlakozott hozzánk. Egy darabig jó időnk volt, bár hideg, aztán 2 óra fele elkezdett nagyon esni az eső, meg a szél is fújt. Kerestünk valami kínai kajáldát, de sajna minden annyira teli volt, hogy a sor kint állt az utcán. Mindenhol! Végül az utcán vettünk kínait Virággal - kínai újév miatt teli volt az utca árusokkal :) Aztán beültünk kávézni, meg melegedni. Azt hiszem 5 óra magasságában jöttünk el onnan. Én jöttem is haza, mert éreztem, hogy ha még bent maradok a városban, akkor tuti belázasodom. Hazaértem, forró fürdőt vettem meg megittam egy forró kakaót és bebújtam az ágyikómba. Szóval ezzel kivédtem a lázat. :)

Egy 'kis' tömeg...

Happy Chinese New Year! :)

Viszont a héten valami mégiscsak elkapott, mert csütörtökön már nem mentem suliba, nem éreztem túl jól magamat, pénteken anyuka day off-ot adott, hogy inkább pihenjek. Oké, segítettem neki 1-2 órát, de mondta utána, hogy sipirc a szobámba pihenni. :)
Szombaton, mivel Niki host szülei nincsenek otthon, ezért átmentem, hogy vele legyek és esetleg, ha kell segítsek neki a fiúkkal.

A címről csak annyit, hogy tegnap Nikivel régi számokba hallgattunk bele. Illetve én mutogattam neki, ő meg szörnyülködött :D S köztük volt ez is... hahaha

(Egyetemen a bulikba ezt nem csak a BPK-sok, de a többiek is átköltötték :) Hát most mi, au pairek is :) :D )

Ma is átmentem volna, de reggel eléggé rosszul voltam a nátha miatt. Ma jött ki rajtam nagyon, így úgy döntöttem, hogy inkább itthon pihenek.
Lekopogom - kopp kopp kopp - nincs lázam, és semmi komolyabb bajom nincs, csak náthás vagyok. Anyuka adott gyógyszert rá, én meg vettem orrcseppet, illetve van krémem is erre, szóval felvettem a harcot a nátha, betegség ellen. :)

Sophie *.*

S. egyre cukibb velem, bár természetesen vannak még rossz napjai, vagy olyan pillanatok, amikor hisztizik, de kezelhető, ahogy eddig is. Viszont most egyre közelebb kerülünk egymáshoz - szerintem, legalábbis így érzem. Máshogy viselkedett a héten velem, nagyon kis édes volt. Nem egyszer elmondtam neki, milyen büszke vagyok rá.
A kicsivel sose volt olyan gond, hogy távolságot tartott volna. Ha esetleg haragszik rám, hogy nem engedek neki valamit, akkor duzzog 1 percig, és utána röhögcsélve fut hozzám és megölel. Szóval ő azért kicsit könnyebb eset. :)
Imádom őket, és tudom, hogy ők is engem. :)
Múlt héten vasárnap, amikor jöttem haza, még fent voltak a gyerekek és D. futott nevetve, örülve az ajtóhoz, ahogy beléptem rajta. Meglátott, megölelt és elkezdte lehúzni a zip-zárt a kabátomon és mondta, hogy miket kell levennem magamról. "coat", "hat" ... :)
Általában, amikor a szülők megérkeznek haza, főleg anyukánál van ez így, nagy mosollyal és örömmel futnak az ajtóhoz, megölelik és a kisebbik mindig elkezdi levetkőztetni az anyukáját, ahogy velem csinálta. :) Anyuka csak nézett, hogy jaaaa booooocccsss :D Én meg mondtam, hogy bocsiiiii :) :D

Február közepén hozzám már megjött a tavasz :) ♡

Végre március van, imádom! Tavasz első napja! Innen már csak a jó idő jöhet!! Juhúúú :)

Mielőtt elfelejtem, ha még nem láttátok, akkor érdemes megnézni! Sógornőmnek van egy projectje, ami szerintem csudaszuper! Kukkantsatok be az oldalára, esetleg, ha ti is (vagy tudtok valakit a környezetetekben ) ebben a cipőben jártok, szóljatok neki :) Íme az OLDALA :) Katt-katt :)
xx