Hétfőn és kedden host anyum itthon volt, mert elkapott valami nyavalyát a bölcsiből. Minden ment a szokásos rutin szerint hétfőn.
Kedden suli volt délelőtt, gyakoroltunk a csütörtöki tesztre. Suli után beültünk Lucilaval és Leaval egy forrócsokira meg beszélgetni a Starbucksba. Délután anyuka ment a lányokért, és vitte őket a story timera. Szóval amíg haza nem értek, szabad voltam.
Szerdán Lucilával megbeszéltük, hogy elmegyünk a közeli parkba délután a gyerkőcökkel. Ő egy 2 éves fiúcska anyukája. Amikor kijöttünk a csajszikkal a bölcsiből, megeredt az eső, szóval lefújtam a parkozást és meginvitáltam őket magunkhoz. Viszont későn nézte meg a telefonját és már odaért a parkba, mire elolvasta. S szerencséjükre már nem esett az eső, viszont mi akkorra már hazaértünk.
Csütörtökön megírtuk a tesztet. Nem volt könnyű, de a csoportból az enyém volt a második legjobb. (12-en írtunk tesztet. ;) ) 1-2 ponttal maradtam csak le a legjobb teszteredménytől. Ez nem a tanárnak szólt, hanem magunknak, hogy mit tudunk és mi az amit még gyakorolnunk kell. Délután felvettem a lányokat, aztán jöttünk gyorsan haza, s vittem is őket az uszodába, S. úszás órájára. Anyuka nem tudta most vinni őket, mert parents event volt a bölcsiben. Azért kocsi nélkül elvinni-hazahozni. Nem, nem tudnám minden héten. Semmimással nem volt gond, csak a busszal. Pont abban az időpontban tudunk elindulni, amikor a legnagyobb dugó van, szóval örülök neki, hogy ezt hostmami csinálja.
Van egy barátnőm, aki családot váltott. Többek között azért is, mert volt olyan alkalom, hogy hostanyuja megkérte, vegye fel a kislányt a bölcsiből. Amikor a barátnőm felvette, hostanyuka rádudált, s mondta a lányának, hogy szálljon be a kocsiba, barátnőmnek pedig, hogy 'bocsi, nincs több hely a kocsiban, gyalogolj haza.' Ez csak egy volt a sok elviselhetetlen viselkedés közül. (Azóta van új családja és boldog, hostmamim révén :) ) Beszéltem a hostcsaládommal erről még akkoriba, amikor hallottam az esetet. Mondták, hogy egyszerűen ezt nem értik, hogyan volt képes megtenni az a nő. Amikor az usziból felvettek minket, mert az úszás óra végére odaértek, akkor apuka mondta nekem, hogy bocsi, nincs több hely, haza tudsz menni busszal? :D Alig bírta ki nevetés nélkül, és egy jót nevettünk rajta. Mondta hostmamim, hogy mielőtt megérkeztek, a hostapu mondta neki, hogy 'naaa légyszi, had játsza el' :D
Szóval nagyon jól érzem magam a hostcsaládommal. Nem egy ilyen alkalom van, hogy poénkodunk egymással. :)
Ma van a Diwali (A DIWALI azaz FÉNYFÜZÉR az egyik legnépszerűbb fesztivál Indiában. A kis lámpások, melyeket minden háznál meggyújtanak ilyenkor, hírnökei a fény győzelmének a sötétség felett, az istenek győzelmének a démonok felett, áldás az elhunyt lelkekre, valamint a jó szerencse invitálói.) Mivel a környékünkön nagyon sok indiai él, ezért este mindenhol tűzijátékot lehetett látni és persze hallani. Annyira szép volt. :)
Pénteken hostmami itthon dolgozott, így együtt mentünk a lányokért. S.-t hazahozta, mert megbeszélték, hogy aludni fog délután. Én pedig sétáltam egy nagyot D.-vel. Ha D. meglátja az anyukáját, akkor nem szakad le róla, így ő nem tudott volna dolgozni, és lefektetni S.-t aludni. Szóval kb 2 órát sétáltam vele. Nagyon jó volt, mert nem esett az eső, túl hideg sem volt.
Miután hazaértünk segítettem picit a konyhában, mert vendégek jöttek. 5-től pedig szabad voltam.
Ma kaptam az üzenetet apukámtól, hogy 2 hónapja érkeztem meg Londonba. El sem hiszem. 1 hónapja írtam a bejegyzést pont ugyanezzel a megdöbbenéssel, hogy milyen gyorsan rohan az idő. Hostmamival beszélgettünk és mondta, ha nem lennénk boldogak együtt, akkor lassabban telne az idő.
Imádok itt lenni. Eddig is már rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, és még hátravan 10 hónap az egy évből! :)
Pont a napokban gondoltam bele, hogy mintha csak most lett volna február, amikor az ügynökségem nyílt napján voltam. Akkor még csak tervezgettem, hogy kijövök, most pedig már két hónapja Londonban élek.
Szombaton babysitterkedtem. Egy tündéri kis 8 hetes bébire vigyáztam. Imádnivaló! Folyamatosan mosolygott, ügyesen evett, aludt. Semmi probléma nem volt. Meg is beszéltük a szülőkkel, hogy legközelebb is szólhatnak. Ők meg mondták, hogy örülnek, hogy A. ilyen jól érezte magát velem és mindenképp szólnak majd!
5 körül végeztem, így még volt időm, hogy csavarogjak kicsit. Pulcsit és nadrágot szeretnék venni, de eddig nem sikerült. Vagy kivan a derekam a pulóverből és rendes hosszúságú az ujja, vagy befedi a derekam, de rövidebb az ujja. A nadrágok meg mindenféle méretek, vagy túl hosszú, vagy nem jó a méret. Nem voltam annyira elszánt szombaton, hogy 5x visszamenjek a próbafülkébe próbálni.
Amikor hazaértem, anyuka azzal fogadott, hogy S. amikor hazaértek, ezt mondta: "Jaj, elfelejtettük Sophiet!!!" Erre az anyuka mondta, hogy nem, semmi gond, mert a barátaimmal találkozom. Erre a drágaság: "De kint sötét van, nem fogja megtalálni a házunkat!!!" S ezért felkapcsolták nekem a kinti világítást, hogy megnyugodjon a drágám. :) ♡ (Délelőtt ők vittek oda az ismerőseikhez, ahol szitteltem.)
Vasárnapra piacozást terveztük Vikivel. Metróval mentünk, mert azzal sokkal hamarabb odaértünk, mit busszal amennyi idő lett volna. Ugyebár London zónákra van osztva. A központtól kifele 1-9-ig. Én a 3-as zónában lakom, de tőlünk 10-15 perc buszútra van egy station, ami már a zone 2. Szóval gondoltam nem a zone 3-as metrómegállótól megyek, hanem akkor már legyen olcsóbb az utam, elbuszozok a zone 2-ig. Megírtam Vikinek is, hogy ne a megszokott helyen szálljon ki, hanem egyel utána. Nagy lendülettel becsipogok a kártyámmal, leérek a peronra, nincs sehol a Viki. Egyszer csak bevillan... ez NEM a Northern vonal, ez a Jubilee!!! :O Mivel már becsipogtam, ezért nem akartam kimenni. Hívtam Vikit, hogy majd piac közeli megállóban találkozunk. Végülis 2 átszállással megoldottam.
Metrómegállónál találkoztunk is Vikivel, és elindultunk a térkép szerint jobbra. Amikor már hiányoltuk a piacot, megnéztük, biztos jó fele jövünk-e. Hát persze, hogy nem. A kis okos alkalmazásommal megnéztem, 15 perc busszal a piac. Szépen visszagyalogoltunk. Amikor már közelebb értünk a virágpiachoz, az embereket figyeltük, s arra mentünk, ahol virágokkal járkáltak. Végül eljutottunk a Columbia Road Flower Marketba. Rengeteg ember, gyönyörű virágok, tömegnyomor, és élőzene. A hangulat szuper jó volt!
 |
| A virágpiac |
Közben Domi hívott, hogy mivel szombaton volt Zsuzsi szülinapja, ezért összeülnénk egy kis tortával és megköszöntenénk délután. Abban maradtunk, hogy a központban találkozunk fél4-4 fele. Végülis a Starbucksba, ahova mentünk volna, nem volt elég hely, így átmentünk a Mekibe.
Beszélgettünk, nevetgéltünk, tortáztunk. Majd átmentünk egy másik Starbucksba, mert a lányok Latte-t akartak inni. Ott is még beszélgettünk, aztán elindultunk Vikivel a Big Benhez, Móniék meg haza. Viki barátnőjének hétfőn születésnapja volt, ezért videókészítés volt a célunk. Beszélgettünk, mi lenne jó hely egy videó elkészítésére. Mivel már besötétedett, abban maradtunk, menjünk a Big Benhez, mert a Buckingham Palace annyira nincs kivilágítva. Kinéztük melyik tubeval a legkönnyebb eljutni oda. Azonban, ahol átszáltunk volna a Circle-Districk vonalra, ott valamit szereltek, szóval le volt zárva. De mivel már rákészültünk a Big Benre, ezért megnéztük milyen kerülővel jutunk oda. Sikeresen odaértünk, elkészítettük a videót, aztán jöttünk haza.
 |
| Imádom ♡ |
Ezen a héten Half Term van a sulikban, ovikban, bölcsikben, mindenhol. Szóval nincs nyelvtanfolyamom. Viszont az én kislányaimnak, mivel privát bölibe járnak, nincsen szünet. Majd csak hétfőn (3/11) lesz szünet, de csak egy nap. Emiatt délutáni programjaikra se mennek, mert ott is szünet van. Szóval hétfőre Lucilaval (suliból egy anyuka) megbeszéltem, hogy a parkban találkozunk és az ő fia és a lánykáim tudnak együtt játszani, mi meg addig gyakorolni az angolunkat. 3/4 4-5-ig szabad levegőn voltunk a parkban, mert csodaszép idő volt. Elég volt egy pulcsi, nem kellett a kabát egész nap.
xx
